Mindennapi közérzetünket romboló közügy,
avagy morgolódás a temetői állapotok jobbítása érdekében

Mivel gyakran járok a temetőbe szeretteim sírjaihoz, egyre inkább bosszant, amit ott rendszeresen tapasztalok.

Idén még nem voltam úgy kint, hogy az egész terület le lett volna kaszálva. Hol az új, hol pedig a régi részen vagyok kénytelen 20-30 cm-es fűben, de leginkább gazban közlekedni! (Talán nagyobb energiákat lehetne összpontosítani a közmunka terhére.) A kutakról nem is beszélve, amik néha nem működnek, vagy két kézzel kéne nyomni, hogy nagy nehezen hozzájussunk a locsolóvízhez, de persze egyik kézzel az ember a kannát tartja (már, ha talál?). Idősebb emberek - számtalanszor tapasztalom - nem is tudnak segítség nélkül vizet vételezni. Tavaly három alkalommal jártam az önkormányzatnál. Szóltam, hogy nem jó az egyik kút. A válasz az volt „már többen jelezték, tudnak róla”. Igaz a végén elkönyvelhettem, hogy jó pár hét után megcsinálták, viszont ez sovány vigasz volt a szárazság idején. A kutak környéke is hagy némi kívánni valót maga után, néhány odadobott beton darab - esetleg - vagy még az sem, így néha áll a sár körülötte.

Ezek után jó pár kérdés merült fel bennem. A régi „szép” időkben tudtommal két ember végezte a temető „karbantartását”, bár lehet voltak segítőik, de mindig rendben volt. Miért nem alap, hogy a kutak működjenek, és könnyen lehessen kezelni őket (pl. kerticsap)? Miért nem lehet rendesen körbe rakni pár járdalappal? (Elég sokat bontottak az „életút” kialakításakor.)

Még néhány gondolat, pár napja egy néninek szóltak, hogy a kocsival hagyják el a temetőt, mert zárják a kaput délután 4 órakor. Az idegen csak csodálkozott, hogy májusban, amikor este 7 óráig legalább világos van, miért zárják be ilyen korán?! A válasz az volt, hogy ki is van írva a bejáratnál. Ez igaz, de egyrészt elég apró betűkkel, másrészt, aki vidékről jön, nem hiszem, hogy a nyitvatartást fogja keresgélni, amikor odaér. (Szerintem lehetne rugalmasan kezelni a nyitvatartást májustól-szeptemberig.)

Az ember néha más település temetőibe is elmegy, ha a szükség úgy hozza… Én is voltam nem is oly régen Adonyban, Dunaújvárosban, Mezőfalván. A különbség igazán ekkor tűnik fel. Mindegyikben le volt vágva a fű - pedig az eső arra is esett! A kutak működtek, könnyen lehetett vízhez jutni, sőt száraz lábbal megközelíthetőek voltak. Bőven volt kanna a locsoláshoz. Hihetetlen, de nálunk Perkátán még a locsoláshoz használatos flakonoknak is lába kél! De hogy hová, kinek van rá szüksége, el nem tudom képzelni. De az tény, előfordul, egy darab árválkodik csak a kútnál, rosszabb esetben egy se és lehet visszaballagni jó néhány métert a másik kúthoz, már ha ott talál a látogató, pedig magam is vittem párszor, és hagytam ott a sír mellett, abban a hiszemben, hogy legközelebb már nem lesz ilyen problémám - tévedtem!

Ez már jó pár dolog, ami bosszantja az embert, pedig az élővirágok, vagy a virágpalánták lopásáról még nem is beszéltem. Perkátán ez is jellemző! Ez mindig is felháborított, hogy ember hogyan jut el odáig, hogy a temető(-ből)ben lopjon?!

Ennyi jutott eszembe és gondolom ezek nem csak az én problémáim. Talán kis odafigyeléssel megoldást lehetne találni rájuk. Örülnék, ha a temető rendben lenne, ha az ember kimegy a szeretteihez, akkor nyugalmat szeretne és nem folyton bosszankodni ezeken a dolgokon.

Perkáta, 2016. május 31.

Egy jobbításra váró perkátai lakos

Fotó: Vigh György